CANIN:
CANIN
2012 január 20-28
A január utolsó hetében zajló 6. Zeppelin kutatótábor során közel 2
kilométerrel növekedett a barlang ismert hossza. A fő eredmény egy
észak-nyugatias irányban tartó, 950 méteres mélységben (kb 1180 m
tszf. - kicsivel a parkoló szintje fölött) húzódó, bő kilóméteres
szakaszon nyílegyenes, fosszilis folyosó, melynek a végét jelentő
omladékán sajnos nem sikerült átbújni.
Eredeti koncepciónk a vízrendszer főágának feltárása a bő 600 méterrel
a jelenleg ismert legmélyebb pont (-1030 m) alatt fakadó forrás felé.
Ebből a szempontból az újonnan megismert barlangrészek, tekintélyes
hosszúságuk ellenére sem tekinthetők kecsegtető eredménynek, mivel a
forrás a másik irányban van, és a barlang mélységét sem sikerült
növelni. Azonban az új részek meglepő földtani összefüggésekre
világítanak rá és izgalmas perspektívákat nyitnak a továbbiakra nézve.
A fosszil folyosó végpontját jelentő omladékhegy teteje alig
néhányszáz méterrel közelíti meg a felszínt a lebukó hegyoldalban. A
folyosót kijelölő vető a felszínen is megfigyelhető: e mentén mélyül a
parkolóból a fennsíkra vezető gyalogút alatti meredek völgy. Úgyhogy
kutató barlangászok, kalandra fel, keressünk egy rövid aknasort a
parkolóhoz közel, mely bevezet a Canin mélyzónájába! Ha a szerencse
hozzánk szegődik, akkor a túloldalt Bovecnél jövünk ki, jobbra
kanyarodva meg a Gortanin át a Foran del Muss is bekapcsolható lehet a
rendszerbe.
Ahogyan a mellékelt poligon-metszeten is látható, hogy az új folyosó,
a Sirokkó-fosszil azonos tszf. magasságban húzódik az
Észak-Nyugati-Canin két ismert, fő vízgyűjtőjével, a Gortani Grande
Meandrójával, illetve a Fonda-Sisma-Laricetto patakos alsó szintjével.
Azonban a Sirokkó-fosszil valószínűleg a gerinc alatti vetőműködés
következtében lefűződött, a Zeppelin a víznyomjelzéses vizsgálatok
szerint jelenleg a szlovén oldalra vezeti a vizét - de a hirtelen
árvizek okozta nagymértékű visszaduzzadás esetén ezen az ősi
patakmedren keresztül az olasz oldalra bifurkál.
Egy további eredmény a fennsíkon a múlt hétvégéről: az olaszok
folytatták a Bila Pec sziklafalában nyíló, a Gortani folyosóhálózatába
is bekapcsolt Rolo feltárását. A mintegy 2 kilométer hosszúságban
megismert barlangrész jelenlegi végpontja egy akna teteje, az elért
legnagyobb mélység 650 méter (1200 m tszf). Kutatótársaink térképet
egyelőre nem küldtek, de a végpont valahová a sípálya alá esik, és
reménykedhetünk abban, hogy a Rolón keresztül akár a Gortani szifonja
mögé eső részek is elérhetők lehetnek, de a Zeppelin új részei sem
esnek már irreálisan messzire.
A leindulásunk hétvégéjén a trieszti barlangi mentők téli felszíni
gyakorlatukat tartották. Egyikük alatt beszakadt a hó, és egy néhány
méteres hasadékba zuhant, ahol a lábát törte. A helikopternek aznap
volt még egy fordulója is, az este folyamán eltévedt osztrákokat
kellett összeszedni a fennsíkon.
Köszönjük a segítséget:
Zsólyomi Zsolt kötél
MKBT OSZ kötél
Pataki Robi, Perényi Kati világítás SCURION
CGEB kötél, vasak
BMSZ védőfelszerelés
Fő támogatónk:
www.explo.hu
Canin Explo Team: Kiss Péter, Szabó Lénárd, Zih József
Trieszti CGEB: Marco Sticotti, Space, Giusto
2011. október 8.
Ezen a nyáron a PALA CELAR oldalon csak egy akciónk volt, július elején. Az OP3 zsombolyt kezdtük el átvizsgálni, egy esetleges ZEPPELINnel való csatlakozás reményében. A felszínen 2nap ítéletidő, bőséges eső, ami átcsapott hóviharba. Lehullott 15cm hó, ami következő nap szép lassan elolvadt, jó kis vízeséseket produkált a barlangban. Lejutottunk kb 250 méterig.
Ma 5 fős csapat ébredt SELLA NEVEAn, persze az elmaradhatatlan hóban. Az autóparkolóban (1100m tszfm) 10cm a hó vastagsága. Mi lesz még feljebb? Szerencsére nem volt 1850 méteren sem nagyobb a hó, így elfogadható körülmények között lehetett lejutni az OP3-ba (ebben a magasságban van a bejárat). -35-ig sikerült beszerelni. Az itt következő akna bejárata nagyon omladékos, a kevésbé töredezett oldalán meg elég sok víz folyt. Ennek a beszerelésére most nem volt lehetőség. A barlangot nem adjuk fel, 2012-ben folytatjuk.
Ez történt 2011 március 8-14 között
Rövid, de eredményes akcióban folytattuk a Canin fennsíkon a Zeppelin kutatását.
Egy lavinaveszélyes és egy hóviharos időszak közötti időjárási ablakban szűk 2 napunk maradt a föld alatti munkára.
Márc. 8-9 felmenet a hegyre, bejárat kiásása, lemenet a barlangba.
Márc. 10. az első nap feltérképeztük a tavalyi új részeket, melyek mintegy 1 kilométer hosszúságúak, és roppant tágasak. Majd különböző mászások után a második nap (márc. 11.) vége felé sikerült bejutnunk egy gyönyörű, tisztára mosott szifon-szakaszba, ahol az össze-vissza tekergő járatokban, dübörgő huzatban feladtuk a térképezést.
A barlang elért legnagyobb mélysége 1030 méter. Az új részekből mintegy 2200 métert térképeztünk fel, és legalább egy kilométernyi bejárt rész maradt felméretlen.
A feltárás technikája a huzat irányának folyamatos követése mellett bontás, szűkület-tágítás, valamint kürtőmászás, illetve ereszkedés.
Márc. 12-13 kijövet a barlangból, lejövet a hegyről.
A magyar csapatok canini tevékenységének elmúlt 10 éve alatt bekövetkezett 6 mentőszolgálati beavatkozást igénylő esete illetve balesete negatív felhangokat is szült az olasz barlangászok körében. A mostani akcióban azonban régi olasz barátunk, Marco Sticotti mellett velünk tartott Paolo de Curtis, akit a trieszti mentőszolgálat az indulást megelőző napon választott a vezetőjének. Az ilyen személyes bemutatkozás és csapatmunka sokat segít abban, hogy a megítélésünk javuljon.
Ismét bebizonyosodott, hogy a több napos téli földalatti munkához, különösen nehezen megközelíthető terepen, gyorsan változó időjárási körülmények között elengedhetetlenül szükséges egy itthoni háttérember, aki folyamatosan ellátja a csapatot az aktuális időjárás-információkkal.
A hétvége során kutatótársaink a Sismába készültek, sajnos a bejáratot elzáró hó és jég nem tette lehetővé, hogy alászálljanak. A kedvezőtlen felszíni körülmények miatt hasonlóan jártak az Olasz Canin egyik legmagasabban nyíló barlangját, a Queen Mamát kutatni szándékozó olaszok is, illetve egy másik csapat, akik a Gronda Pypotéba készültek. Egy ötödik vállalkozás meg búvár-módszerekkel a Gorjuda-forrásbarlangban dolgozott. Szóval olyan kutatóélet volt most a Caninon, mint egy jobb napon a Szépvölgyi zónában.
A kutatások nem jöttek volna létre a trieszti CGEB, AXXXO és GSSG csoportok, valamint az explo.hu felszerelés-webáruház támogatása nélkül.
Képek a http://barlangkutato.freeblog.hu/ oldalon.
2011 február 19 - jelentős, 70cm hó hullott tegnapra a ZEPPELIN környékén, a kialakult lavinaveszély miatt a mai indulás időpontját, bizonytalan ideig, elhalasztottuk.
2011 január 10-12 közötti sikertelen SISMA-kísérlet (vastag jégdugó -100-on, feladtuk a küzdelmet).
2011 január 29 - február 6 közötti SISMA tábor Szabó Lénárd (LEÓ) írása:
Az eddigi vállalkozásainkat az árvízmentes téli időszakra időzítettük, de az idei szezon tulajdonképpen nyáron kezdődött, mikor az FTSK csapata kitágította a bejárati szűkületet, és hómentesen lezárta a barlangot.
A második lépcsőre januárban került sor. Kutatótársaink a Pádisra indultak, de ott akkora olvadás indult be, hogy nem szálltak le a föld alá, inkább átmentek a Caninra. Kiásták a Sismát a hó alól, és átvésték a -60 méteren található jégdugót is. Sajnos azonban a visszafagyás olyan ütemű volt, hogy nem vállalhatták annak a kockázatát, hogy leereszkednek a föld alá, és mire jönnének ki, ismét rájuk fagy a bejárat. Elhatároztuk korábban ugyanis, hogy a hosszabb téli kutatásaink tervezett kijövetelére felszíni csapatokat is szervezünk, akik segítenek kiásni a bejáratot, ha hirtelen havazás vagy fagyás miatt az elzáródna.
Ilyen előkészületek után érkeztünk az idei kutatásra. 12 társammal együtt 8 napot töltöttünk a föld alatt. Az idén talált járatok és aknák hossza meghaladja a másfél kilométert, és mintegy két kilométernyi barlangrészt térképeztünk föl.
Munkánk helyszíne egy 5-600 méter mélység között húzódó fosszilis szint, melyben korábban egy fő és két oldaljáratot találtunk. Reméltük, hogy a főjárat tovább folytatódik egyenesen, de kénytelenek voltunk elvetni ezt az elképzelésünket, miután beláttuk, hogy a tektonikus mozgások ezt már korábban megtették a barlanggal, ha élhetek ilyen geológiai szóviccel.
Idén került sor a főjáratot megszakító aknák feltárására is. Régi sejtésünk igazolódott be, egy alsóbb járatszintet találtunk itt, melynek részei az olasz kutatók munkája nyomán ismert már volt a szomszédos Laricetto barlangból. Korábban a Sismát négy különböző aknasoron át is összekötöttük a szintén szomszédos Fondával, most meg a Laricettót három helyen kapcsoltuk bele a rendszerbe. Mert ha mi összekötünk három barlangot, azt nagyon alaposan tesszük.
Az egyik oldalágban sikerült továbbjutnunk egy erősen áttektonizált szakaszba. Itt kötelünk és időn fogytával egy nagyobb akna szájánál torpantunk meg, de lehet, hogy a kutatások folytatása itt egy új, a főággal párhuzamos zónát eredményez.
Továbbá érdekes és kitett kürtőmászásokkal gyarapítottuk a barlang hosszát, de ezek bejárása során sajnos nem bukkantunk továbbvezető járatokra.
A teljes Gilberti-rendszer immár 9 kilométer körüli hosszban ismert, melyből a magyar új részek megközelítik a hat kilométert.
A kutatóhét végére biztosítócsapat érkezett a helyszínre, szerencsére ezúttal nem kellett minket kiszabadítaniuk, ehelyett kipróbálták az új felvonókat és sípályákat, valamint néhányan leereszkedtek a barlangba, hogy bekapcsolódjanak az ott folyó munkába. Továbbá két csapatban összesen négy olasz barátunk is látogatást tett a bivakban.
Csatolok néhány fotót, a jobbakat Vera és Kagyó készítették, a http://barlangkutato.freeblog.hu oldalon hamarosan több is lesz. A kutatásokat támogatta az MKBT illetve a legolcsóbb és a legkitűnőbb felszerelések szállítója, a www.explo.hu. Még egyszer köszönjük a bejárattágító-, a kiásó- és a felszíni biztosítócsapat segítségét, hogy ilyen módon járultak hozzá a közös eredményekhez.
Köszönöm a kutatótársaimnak, hogy kivették a részüket munkából. Remek volt, gyertek jövőre is!
Glódi Ilona, Kiss Péter, Kiss Tímea, Kunisch Péter, Losonci Gábor, Magyar Péter, Németh Zsolt, Nyerges Attila, Pataki Dénes, Rántó András, Szalai Veronika, Tóth Zoltán, Zih József nevében:
Canin Expló team, Leó
2010- ben történt
A Caninon nem kell engedélyt kérni a barlangi túrákra, de az utóbbi évek
szeszélyes időjárása miatt szoros kapcsolatot kell tartani a helyi illetékes
mentőszolgálattal, ezen belül jelenleg két kapcsolattartó személlyel (Riccardo
Corazzival, corazzi@iname.comtel. 00393289516927 vagy Marco Sticottival,
marco.cavia@alice.it tel. 00393400760376). Legalább egy héttel a túra előtt le
kell valamelyikőjüknek jelenteni az akciót, nagyon alaposan ellenőrizni kell a
várható időjárást, ezt egy minimális szinten egyeztetni kell a kapcsolattartóval
(a „ha szóltatok volna, megmondtuk volna, hogy ilyen időben nem lehet barlangba
menni” elkerülése végett).
A téli túrákat úgy kell szervezni, hogy a barlangbejárat állapota
ellenőrizve legyen, amíg valaki lent van a barlangban.
Két-három napos leszállás esetén maradjon felszíni ügyelet, ennél több napos
lent tartózkodáskor vagy marad felszíni ügyelet, vagy a tervezett kijövetel
előtt egy nappal megérkezik a helyszínre egy bejárat-ellenőrző brigád.
LED ZEPPELIN 2010
Szeptember 22.-én sikerült átvésni magunkat az omladékon. Az új rész morfológiája
hasonló az omlás előtti szakaszhoz (tágas fosszil, süvítő huzattal), ami kb 250m
meredek lejtő után eléri a régi végponton, -960m mélységben szifonban eltünt
folyó vizét (a vízhez felszerelés hiányában nem tudtunk leereszkedni). A száraz
járaton tovább, kis mászásokkal, ereszkedésekkel egy 15méteres letöréshez
értünk, aminek a túloldalán a járat tovább folytatódik (ide már nem sikerült
átmászni). A megtalált víz közelében magasságmérővel mért szint túljutott a
-1000 méteres mélységen. A túrán résztvett Marco Sticotti CGEB Trieste, Kiss
Péter és Zih József HGC Explo Team.
Ennek okán indult el pénteken, október 29-én délután Losi és Kiss Peti Magyarországról újra a Canin felé, StaviViktor szállította ki őket. Viktornak hazafele jövet sajnos lerobbant az autója, azóta is Villach-ban várja a szebbjövőt (mármint az autó). A magyar páros, népes olasz legénységgel, valamint két horvát sráccal, helikopter bevetésével repült a barlang bejáratáig, hogy szombat dél körül leereszkedjenek a Zeppelinbe.
November 3.
Viktornak sikerült elmennie Villachba az autójáért, este hat körülre átlépte az osztrák-magyar határt.
Néhányan, az előzetes terveknek megfelelően, kijöttek a barlangból. A bivak (-780m) utáni részekben nagyok a vizek a felszinen olvadozó hó miatt. Egyelőre ennyi a hír.
November 6.
Mindenki itthon! De ez nem ment ennyire simán. Losi és Peti egy árvíztől kialakult szifon miatt 62 órát volt távol a bivaktól.
Röviden, ez történt velük:
Míg lent voltak, a felszínen rengeteg hó elolvadt és eső is esett. A mélyben, -1000m körül, az árvíz miatt, több 10 méteres vízszintemelkedés alakult ki. Losi és Peti ebben a zónában tartózkodott, mikor emelkedni kezdett a járatokban a víz. A bivak felé
egy hírtelen kialakult szifon vágta el a visszautat. Egy hasadékban, teljesen új
részben voltak. Ebben fölfele haladva, bravúros mászásoknak köszönhetően
sikerült mindég néhány méterrel a gyorsan emelkedő víz előtt haladniuk. Legalább
70 méter szintet nőtt a víz, míg megállapodott. Közben a vízoszlop túloldalán
levő olasz csapat tehetetlenül várakozott, illetve két embert a felszínre
küldött és kiadták a barlangi mentőszolgálatnak a készültséget. A víznél bent
megindult a sok-sok órán át tartó lassú apadás. A két magyar 62 óra távollét
után került vissza a bivakba, majd alvás és hosszú menetelés után péntek
reggelre a felszínre.
Ez pedig néhány megállapítás, amiket Losi Losonczi Gábor gyűjtött össze:
Mi történt?
A végponton kutattunk Kiss Péter társammal, amikor a Zeppelin jelenlegi legalsóbb szakaszai árvíz hatására felteltek vízzel (2010 okt 31-nov 2), legalább 70m szintkülönbségben. Az ár elől nagy szerencsével és kb. 40m-nyi mesterséges mászással menekültünk meg, majd a frissiben keletkezett óriás-szifon leapadásásra vártunk bő két napot. A bivakba (-770m) végül 62 óra távollét után érkeztünk meg. Az olasz mentőszolgálat pár órára riasztva volt, de mentés nem történt.
Miben hibáztunk?
Nem ismertük fel az időjárás-előrejelzések sugallta árvízveszély súlyosságát. Egyszerűen nem vettük komolyan. Miért? Gondoltuk, ismerjük a barlangot, voltunk már ott nagy vízben, a kötelek biztonságosan vannak vezetve, jól felszerelkeztünk, stb...
A felszinen nem sok minden utalt a közelgő veszélyre. Éjjel fagyott Sella Neveában, fennt a Pala Cellaron meg majd két méter hó volt.
Az előrejelzést helyesen kellett volna értelmezni (fagypont fölötti hőmérséklet, eső, napsütés), ez nem ment. Ha tisztán le lett volna irva, hogy pl. vasárnap 100mm eső esik (mint a nyári előrejelzésekben), én biztos nem mentem volna le.
Tudat alatt még fontos szerepe lehetett annak, hogy velünk együtt még nyolc további fő leszállt a barlangba, akik szintúgy tudatában voltak az előrejelzéseknek (tömeghatás).
Végül, de nem utolsó sorban az, hogy reményeink szerint a továbbjutás megnyílt 1000m-es mélységben, akár 1600m-nél is mélyebbre.
A még szeptemberben kitűzött expediciós időpontot (okt 29. -nov 7.) a friss előrejelzések hatására meg kellett volna változtatni, de ez senkinek nem jutott eszébe.
Mivel helikopterrel mentünk fel, úgy gondoltuk, ha kijövünk, és lavinaveszély lesz, majd megint hivjuk a helikoptert. Nem vittünk piepset, és hágóvasat sem (!). A felszinen a felszerelésünket minden igyekezet ellenére (szemeteszsák, hátizsák-esővédő) nem tudtuk úgy elcsomagolni, hogy ne ázzon minden teljesen el. Csoda, hogy legalább az egyik telefon működött. Ugyanezeket a hibákat külföldi kollégáink is elkövették.
Ugyanakkor azt is tudnotok kell, nem vagyunk öngyilkosjelölt őrültek. Azt, hogy az új részekben hogyan mozognak a vizek, senki nem tudhatta előre. Hogy többszáz méter hosszúságú, nagyméretű többnyire freatikus morfológiájú járat feltelik vízzel. Hogy ezt mi okozta, még nem tudjuk (szifon?szűkület?omladék? - valami ami visszaduzzasztotta a vizet) Egészen a régi rész végéig (kb -930m), a barlangszakaszokban nem volt közvetlen életveszély, a legnagyobb áradás alatt sem, amikor bőven m3/sec nagyság fölötti vizek mozogtak.
Mindezt a tanulság kedvéért irtam le, miután kutatótársaimmal többször átbeszéltük a történteket.
u.i.: Friuli-Venezia-Gulie tartományában Olaszországnak megváltozott a mentőszolgálat szabályzata. Minden mentés után összeül egy konzílum, és ha úgy itélik meg, a mentett személy a hibás, benyújtják az esetet követően a mentés költségeiről a vaskos számlát. Ezért mostantól még fontosabb a barlangi biztositások megléte, és természetesen az elővigyázatosság.
