DOCLER EVEREST expedíció 2012

Október 3.

Köszönetnyilvánítás

Rendkívül hálás vagyok az Explo.hu-nak: nagyon örültem, hogy egy „szakmabeli” cég is gazdagította csapatunkat.

 A himalájai csúcsokon rohamosan szaporodó kereskedelmi expedíciók a főzőt – a táborokba telepített derékaljak, gáz, élelem, és egyebek mellett – csapat-felszerelésnek tekintik. Én nem. Számomra a főző személyes felszerelési tárgy, ami az egyes táborok között velem utazik, hisz támogatás (oxigén, teherhordók) nélküli mászóként készen kell állnom arra, hogy önerőből oldjak meg rendkívüli helyzeteket.

 Az olcsó, gyenge minőségű deponált főzők rengeteg gondot okoznak. Begyújtásuk sokszor nehézkes, nem mindig illeszkednek jól, nem elég hidegtűrőek, a szállítás során gyakran sérülnek. Aki melengetett már a combjai között gázpalackot, szomorúan figyelve az egyre csak halványuló lángot, miután elgémberedett ujjakkal visszaragasztotta a főző műanyag tekerentyűjét, tudja, miről beszélek.

 A SOTO gázfőző megbízható társnak bizonyult az Everest lejtőin: kicsi, könnyű és nagyon „okosan” összehajtogatható ellenálló orkán zacskójába. Rendkívül ellenálló kivitelű. A kihajtható, érzékeny adagolóval akkor is könnyedén tudtam állítani a lángon, amikor a palack alátámasztása bizonytalanabb volt.

 A főző minden körülmények között könnyen és megbízhatóan illeszkedett a palackhoz és a leghidegebb éjszakákon, 7000 méter felett is megbízhatóan, egyenletes lánggal dolgozott. Öngyújtót egyszer se kellett használnom, a piezo hibátlanul működik.

Köszönöm szépen!

Klein Dávid  Docler Everest Expedíció 2012

Dávid a SOTO Micro gázfőzőn készíti a kaját

Június 11.

Dávidék június 11-én este hazaérkeztek!

Dávid az expedíción 8000 méterig jutott teherhordó és oxigénpalack

nélkül! Gratulálunk!

Május 25.

Dávid útban az alaptábor felé

Május 25-én meghiúsult a csúcstámadás

Klein Dávid közleménye május 26-án

A Docler Everest Expedíció (2012) célja az Everest csúcsának elérése volt magashegyi teherhordók és palackozott oxigén felhasználása nélkül, „szólóban”. Az Everesten a csúcsmászásoknak csak mintegy 2 %-a történik oxigénpalack használata nélkül: ezekhez a teljesítményekhez ideális körülmények szükségesek. Magyar hegymászó ezt a csúcsot így még nem érte el. Várkonyi László társaságában 2007 tavaszán 8650 méterig jutottunk. Mostani mászásomat ennek az expedíciónak a tanúságaira építettem.

Az expedíció sajnos már az induláskor, majd az alaptáborba érkezés után komoly – összesen kéthetes – időveszteséget szenvedett el. (Először a határ átlépését nem engedélyezték, később a teherszállító állatok – jakok – érkezése késlekedett.)

Május 8-ig az a sikeres csúcsmászáshoz szükséges akklimatizációs körök egy része az erős szél miatt meghiúsult, de mivel 18-a megfelelő ablaknak tűnt, ezért mégis ezt a dátumot céloztuk meg: sajnos a kötélpálya kiépítéséért felelős kínai csapat késlekedett, így a 18-án megnyíló első időjárási ablakot nem tudtam kihasználni.

Csúcstámadásra következő alkalommal 26-án nyílt volna alkalmam. Ehhez 22-én indultam el az alaptáborból, és még aznap elértem a 6400 méteren fekvő előretolt alaptábort. Innen másnap (23-án) jó ritmusban felmásztam az Északi-nyeregbe, ahol kijavítottam a gyenge állapotban lévő sátramat. Az éjszaka erős gyomorpanaszokkal küszködtem. 24-én – részben a betegségtől legyengült szervezetemnek, részben a hiányos akklimatizációnak köszönhetően lassan és komoly energia veszteségekkel – elértem a 7700-7800 méter körüli kettes tábort, rendkívül erős szélben.

Az itt eltöltött éjszaka folyamán aludni, pihenni már nem tudtam, hányingerrel, a magashegyi betegség szimptómáival küszködtem. Másnap (25-én), még mindig erős szélben reggel 7-kor tudtam tovább indulni, azzal a szándékkal, hogy a délután folyamán elérem a 8300 méteres utolsó, hármas tábort. (Még aznap este innen indítottam volna csúcsmászásomat.) Másfél óra elteltével rá kellett ébrednem, hogy állapotom (a hiányos akklimatizáció és gyomorpanaszaim miatt) nem alkalmas a csúcsmászásra: rendkívül lassan haladtam, a hármas tábor biztonságos elérése nem tűnt valószínűnek. Így – nagyjából 8000 méteren – hozzávetőleg 9:00-kor megfordultam és megkezdtem a visszavonulást.

Az Északi-nyerget még dél előtt elértem, ahonnan tovább ereszkedtem az Előretolt Alaptáborba. Innen 15:00 körül indultam tovább az alaptáborba, amit 21:00 körül értem el. Itt felmerült annak a lehetősége, hogy – két nap pihenő után, most már a csúcskísérlet során megszerzett kellő akklimatizáció birtokában – újra próbálkozom, megcélozva a 2-át, de a meteorológiai előrejelzéseket megvizsgálva erre már nem nyílik lehetőségem.

Az expedíció tanúságai: a sikeres palack nélküli megmászáshoz elegendő idő, kellő fizikai felkészülés, megfelelő meteorológiai előrejelzések, kedvező időjárás, megfelelő stratégia, kitartás és szerencse szükségesek. Ezt a feladatot pont ennek a sok tényezőnek a szükségessége teszi rendkívül nehézzé és érdekessé. Egyedül mozogva, saját táboraimat kiépítve úgy tűnik, a feladat megvalósítása során a legkisebb hibának, időveszteségnek is végzetes következménye lehet.

Az Everesten eddig négy magyar hegymászó járt 8600 méter felett palack nélkül. Bízom benne, hogy előbb-utóbb a magyar expedíciós hegymászás sikeresen megoldja majd ezt a feladatot. Mivel az elmúlt években több ízben próbálkoztam az Everest palack nélküli megmászásával, ezért valószínűnek tartom, hogy az elkövetkező években figyelmem más himalájai csúcsok felé fordul majd, de a világ legmagasabb csúcsának „tiszta” megmászását nem adom fel, és remélem, hogy az eddigi expedíciók tanúságaira építve előbb-utóbb sikerül e nemes cél elérése.

Végezetül szeretném hálámat kifejezni mindazoknak, akik segítettek, biztattak: szüleimnek, szponzoraimnak, Török Edinának – aki alaptábor vezetőként rendkívül fontos támaszom volt e több mint két hónap alatt – barátaimnak, háttércsapatomnak (kommunikáció, meteorológia, orvos, stb.) és a sok-sok ismeretlennek, akik biztattak, szurkoltak.

Szeretném ezen kívül meghajtani fejemet és csendben tisztelegni Horváth Tibor emléke előtt, aki a Kollár Lajos vezette Annapurna expedíció során vesztette életét. Nyugodjék békében!

Május 25.

8000m környékéről Dávid kénytelen volt visszafordulni. Ereszkedik az alaptábor felé, jól van.

Az elért magasság kemény munka eredménye.

SZÉP VOLT DÁVID! GRATULÁLUNK!

Május 24.

A csúcsmászás előtti percek - Dávid jelentése a kettes táborból:

Május 21.

Dávid holnap indul az alaptáborból, így várhatóan szombat délelőtt éri el az

EVEREST csúcsát!                      Mai telefonos bejelentkezése itt hallható:

Május 19.

A Docler Everest Expedíció (2012) a monszun előtti hegymászó szezonban készül a csúcs elérésére. Ez azt jelenti, hogy ha a monszun megérkezik, akkor csomagolunk és megyünk haza. Slussz-passz. A csúcs eléréséhez akklimatizációra, táborláncra és rögzített kötelekre van szükségünk. A kötelek 19-én kerülnek majd fel a hegyre (a kínai „úttörő” csapat tervei szerint), az akklimatizáció érdekében eddig négy többnapos túrát tettem, kétszer aludtam az Északi-nyeregben (7050 m) és egyszer kb. 7300, egyszer 7600 méterig másztam fel. (Második alkalommal deponáltam második táborom felszerelését.)

Most várunk. Várunk az időjárási ablakra, ami az előrejelzések szerint 25-28 között nyílik majd meg.

Május 16.

"(...) Az utolsó lejtőt kb. 13:00-kor érem el. 7500-7600 méteren vagyok. Az erősödő szélben és a körém kúszó felhők takarásában már nem mászom feljebb. A kettes tábort úgy is a hólejtő felett, kb. 7800 méteren szeretném kialakítani majd, az meg még 2-3 óra lenne. Szeretnék legalább ABC-be visszavonulni ma. Az elért magassággal megelégedve rögzítem a sátrat (és egy derékaljat) egy hó-szöghöz, majd tempósan ereszkedni kezdek a kötelek mentén.(...)
A második szakaszt furcsa, szinte kábítószeres állapotba teszem meg: tagjaim a fáradtság tengerében úszva, szinte maguktól visznek lefelé kegyetlen módszerességgel, miközben én perverz módon élvezem, hogy egyedül vagyok, a csillagos éjszakában, itt fent, ezen a gyönyörű hegyen. Éjfél előtt nem sokkal érem el az alvó alaptábort, ahol Edina kifogyhatatlan mennyiségű itallal és egy mandarinnal vár." - Klein Dávid, 2012. május 16-i napló

Május 15.

Dávid feljebb ment az 1-es táborba (C1 7100 m), és bízik a hétvégi csúcstámadás lehetőségében

Május 12.

Dávid 7400 m-ig jutott az akklimatizációs körében. A kis csapat szerdától vasárnapig Tingriben (4200 m) pihen, oxigéndús környezetben. Dávid újult erővel indul fölfelé vasárnap majd az Alaptáborba (BC 5100 m), és egy-két nap pihenőket beiktatva egészen a csúcsig mászik! Csúcstámadás, ha az időjárás és a körülmények is kedveznek, május 18-22 között várható!

Május 7.

Május 5-én, szombaton mind a ketten, Edina és Dávid is sikeresen elérték az Előretolt Alaptábort (ABC-6400 m). Dávid az alaptáborból (BC-5100 m) indult, és a köztes tábor (IBC-5700 m) felett találkoztak. 

Vasárnap pihenőnapot tartottak, majd május 7-én, hétfőn Dávid elindult az Északi nyeregbe, fel az 1-es Táborba (C1-7000 m), ahonnan várhatóan kedden továbbmegy kiépíteni a 2-es Táborát (C2-7800 m), és a tervek szerint ott is éjszakázik.

Május 1.

Dávid április 24-én egyedül felment az előretolt alaptáborba (ABC 6400 m), ahol egy napig pakolgatta a jakok által felhozott felszerelést, és másnap, 26-án elindult az Északi nyeregbe, ahol sikeresen felállította az 1-es táborát (C1 7100 m), majd visszatért az előretolt alaptáborba.

Április 16.

Elérték az alaptábort!

Fő a változatos étrend! Ízelítő az eddigi lehetőségekből:

Április 9.

Kathmandui pakolászás

Április 10.

Átlépték a nepáli-tibet/kínai határt!

Április 12.

A magasság 3700m. Néhány nap és az alaptáborban vannak (5100m).

Március 29.

Megérkezés Kathmanduba - "A tetszhalál állapotából az Everest látványa ébreszt fel. Ritka szerencsénk van: a hegyek sziluettje szinte földöntúli élességgel rajzolódik ki az odalent gomolygó pára és a felettük, mögöttük függönyként lebegő felhők között.

Végül 29-én reggel – egy elegánsnak nem mondható leszállás után – megérkezünk Kathmanduba. Edina ügyesen tölti ki a vízumkérő lapjainkat, miközben határozottan rugdossuk előre a csomagjainkat a belépésre várakozók sorában."

Március 30-31- Április 1 - Kathmandu. A vasárnapi nap ".......legfontosabb eseménye, hogy találkoztunk Dawa Sherpával, itteni ügynökünkkel. Egy magyar szürke marha szarvából készült kürtöt kapott ajándékba tőlünk. Az egész iroda kisereglett az udvarra, amikor Dawával megpróbáltuk megszólaltatni.
Aztán átbeszéltük a gyakorlati kérdéseket: felszerelés, konyha, ütemterv, kínai vízumok, csúcsengedély, kikkel osztozkodunk az alaptáboron, stb., stb… "

Április 5.

Tibetbe április 10-én tudnak belépni Dávidék, addig Kathmanduban

várakoznak.

Március 28. beszállásrakészen!

DOCLER EVEREST EXPEDÍCIÓ

a 70 napos vállalkozás célja

oxigénpalack nélkül feljutni

Földünk legmagasabb pontjára.

Kövesd te is az eseményeket!

Weboldalunkon lépésről lépésre

beszámolunk az acióról.

a zsákban ott lapul a SOTO gázfőző fej, a SOTO benzinfőző és nem

maradt itthon az EXPLO zászló sem!